jó szándék (lat. intentio bona): az →akarat irányultsága a jó →erkölcsi cselekedet céljára. - A ~ az →erkölcsiség legfontosabb szubjektív tényezője. Helyes lekiismereti ítélet után jó tárgyra irányul, s annak megtételére, birtokba vételére törekszik. A ~ önmagában nem teheti jóvá a cselekedetet (sem rossz célját, sem a rossz eszközöket), a →beszámíthatóságot azonban befolyásolja, főleg ha →tudatlanság előzte meg. - A ~ természetes, ha helyes földi célokat követ, természetfölötti, ha Istent tartja szem előtt és a tetteket Isten dicsőségére és tiszteletére irányítja. Ez a ~ lehet szolgai (félelemből), béresi (jutalomért) v. gyermeki (hálás és önzetlen szeretetből). A ~ot megrontja az önszeretet és az emberi tekintet (csak magáért v. más kedvéért akarja a jót). A termfölötti ~kal Isten előtt kedvessé és érdemszerzővé lesz minden cselekedet (még a közömbös étkezés, alvás, pihenés, üdülés stb. is), ha a megszentelő kegyelem állapotában vagyunk. - A ~ gondolatban is fölindítható és kifejezhető szóval is. Pl.: Mindent Isten nagyobb dicsőségére! Istenem, irántad való szeretetből! Jézusom, mindent teérted! - A ~ot tkp. elég volna egyszer fölkelteni, mert ennek mindaddig hatóereje van az egyes dolgokra, amíg vissza nem vonjuk v. egyéb szándékkal meg nem másítjuk (→optio fundamentalis): azonban törékeny és bűnre, önzésre hajló természetünket tekintve mégis többször kell és tanácsos is azt megújítani. A ~ gyakori megújításával az Isten iránti szeretet és buzgóság erősödik. - Tanácsos a ~ot megújítani reggelenként, munka, szenvedés előtt, kísértés idején, megszokásból elkövetett bűnök után (pl. →káromkodás). - A ~ ismertetőjegyei: emberek véleményével nem törődik, csak az Isten tetszését keresi; nem keresi a maga hasznát v. érdekét; nem nyugtalankodik teendői miatt; a sikertelenségen nem szomorkodik és nem veszíti el a kedvét; munkájáért emberi dicséretet nem vár; mások dicsérete nem kapatja el, bírálgatása, gáncsolódása kötelességeitől el nem téríti; Istenért kész bármely dolgát félbeszakítani, hogy engedelmességből mást tegyen; másokra nem irigykedik, sőt örül jó cselekedeteiknek; készséggel és lelkiismeretesen tesz az emberek előtt ismeretlen, jelentéktelen dolgokat is; nem ragaszkodik semmiféle hivatalhoz, állapothoz v. helyhez sem, és kész Istenért mindenre. **